A világ legnehezebb hivatása - amit sehol sem tanítanak

Imádjuk a Honeybeast-et, mégis, azt kell mondjuk: bocs, tévedtetek. A legnagyobb hős a világon Anya. Olyasmire vállalkozott, amiről legfeljebb sejtései voltak és ami nem ismeri sem a pályamódosítást, sem a nyugdíjat. Egész életére elkötelezte magát és élete egy részét adta azért, hogy életet adjon nekünk.

Ott volt az első lépéseinknél, az első szavainknál, hogy aztán türelemmel viselje a fékezhetetlenségünket és a megszakíthatatlan szóáradatunkat. Gondoskodott, ölelt, vigasztalt. Otthont teremtett, hogy megtanulhassuk biztonságban érezni magunkat. Átvirrasztotta velünk az éjszakát, ápolt, játszott, mesélt. Mi pedig természetesnek vettük és soha nem kérdeztük: Anya, honnan van Neked mindenre energiád?

Pedig megmondhatta volna. A szeretet. Az élet legvarázslatosabb rejtélye. Minél többet adsz belőle, annál több marad Neked. Kiapadhatatlan energiaforrás. És nincs semmi, amit ne tudna leküzdeni. Anya tudta ezt.

Persze nem volt hibátlan. Néha elfogyott a türelme. Számon kért, kiabált, tiltott. És annyira igazságtalan tudott lenni! Annyira nem értette, hogy mit érzünk, annyira kiborító tudott lenni az állandó és felesleges aggódásával! Annyiszor állt közénk és a szabadságunk közé - éppen ő, akire a leginkább szerettünk volna számítani! Annyiszor adott olyan tanácsot, amilyet egyáltalán nem kértünk!  Annyiszor voltunk dühösek és frusztráltak miatta: hogy lehet ilyen?

Ma már tudjuk. Hiába tűnt a szemünkben feleslegesnek, Anya aggódott értünk. Mert képtelen nem aggódni. Mindegy, hány évesek vagyunk, mindegy, hova jutottunk - ő élete legutolsó pillanatáig aggódni fog értünk. Ez az anyaság legnagyobb, letehetetlen keresztje.

Idén május 5-én ünnepeljük az Anyák napját. Hogy milyen módon tesszük, rajtunk múlik. Vihetünk virágot, meglephetjük valami aprósággal. Elvihetjük ebédelni, kirándulni. Egy a lényeg: jusson eszünkbe, mennyi mindent kaptunk tőle! Ha annak idején nem vállalkozott volna a világ legnehezebb hivatására, most nem lennénk itt.